Berziót elhagyva, kissé megváltozik a táj. Dombocskák jelennek meg, egyre több kaptató jelzi a hegyek közeledtét. Apró kőhidak keresztezik a csörgedező patakokat. A horizontig leszüretelt gyümölcsfák és aratásra váró kövér búzamezők látszódnak. Ügetés közben Menessios egyik kötetéből Vico próbál felolvasni Tegrinnek mindenféle ritka receptet. Nyugat felől felhők gyülekeznek, minden bizonnyal eső lesz, így egy keresztúthoz érve betérnek a Dascilin Rendházba és Esharan barátságos vendégszeretét élvezik. Rado Varanról is hírt kapnak miszerint, az inkvizítor itt tölti az éjszakát. Miután Blánnír imádkozott, Tegrin távoli otthonáról és népéről mesél Esharannak, így némi anyaggal bővítheti a rendház könyvtárát a nyugati vidékről. Cserébe az Amakirokról szóló leírásokat kapnak. Kiadós vacsora után aludni térnek, az éjszaka közepén Blánnír belebotlik a részeg Esharanba, meghúzza annak kulacsát és őt is azon nyomban álomba küldi a furcsa ital. Másnap arra ébrednek, hogy Esharan aggódva próbálja felismerni az italába kevert fűszert, Rado Varan pedig elvágtatott kora hajnalban.

Sietősen tovább lovagolnak, egy keresztútnál veszekedő rokonokba botlanak. Felháborodásuk oka egy Rado Varan nevű földbirtokos, aki rövid időn belül immár másodjára sarcolja meg a fiú édesapját, a közelben lakó herbalistát. A kalandozóknak több se kell lekanyarodnak a főútról, felkaptatnak egy fűzfákkal körülvett dombocskára, és a kertek között hamar megtalálják az emeletes házikót. Az emeleten dúló vitát Myrina azonnal meghallja, Blánnír és Vico meglehetősen gyorsan pengét vált az ajtót elálló félelffel. A földre kényszerített hegyes fülű végül meg se moccan, a házból érkező társai azonban már nem annyira szerencsések, hamarosan Blánnir lábai alatt találják magukat. Tegrin hátramaraad, a többiek felszaladnak, de már csak a haldokló apát és a kitört ablakot találják.

Mindenki lóra pattan, vad vágtába kezdenek a szélhámos után, ám nem bírják utolérni. Sőt Beralhoz közeledve mindegyiküknek úgy tűnik, mintha a lovon ülve, a köpenyes alak termete megnyúlna és egy fejjel magasabbá válna. Véget vetnek a vágtának és kényelmesebb tempóban érnek be a városkapuig. Útközben a bányászok és kereskedők panaszait hallgatják, némi pletykát egy a hegyek között élő kovácsról, aki hajdanán egy elf leányzó fejét is elcsavarta. A kapunál Beral kapitánya faggatja ki a kalandozókat, majd néhány tanáccsal látja el őket a városkával kapcsolatban. Besétálnak a szélmalmoktól nyikorgó és kémények tucatjaitól füstőlgő városkába, megcélozzák a fogadót, ahol minden bizonnyal Keynáék és Rado Varan is megpihent.