A kalandozók kora hajnalban, napsütésben állnak tovább és kelnek át a sűrű erdőn, kikerülve az erdész házát. A rengetegben Myrina könnyedén megtalálja a csapásokat, viszonylag gyorsan jutnak el a romokhoz vezető ösvényhez. Útjuk során egy kereskedőbe botlanak, akivel Vico kellemesen elcseverészik, sőt üzletet is kötnek. A vízesés zúgó hangja emlékezteti őket, hogy már nagyon közel járnak. A fennsíkon található néhány oszlop mellett egy csuhás alak, prófétának képzelve szórja intelmeit a fűben előtte üldögélő utazóknak. Myrina körbeszimatol a bokrok sűrűjében található romok között, Blánnír megfizeti "szentségtelen" jelenlétüket a különös alaknak, aki azon nyomban távozik. Vico pedig megtalálja a lejáratot a romok közé és a felföldi segítségével meg is kezdik ereszkedésüket. 

Finoman megmunkált lépcsőfokok és márványszerű falak ölelésében haladnak a fennsík gyomrába majd találják szembe magukat három sírrablóval. Miután gyorsan harcképtelenné teszik őket, kiderül, hogy őket is a báró küldhette, majd Tegrin és Blánnír hosszabb morális vitába keveredik a fosztogatók életben hagyását illetően. Miután tovább folytatják útjukat egy csarnokon keresztül - ahol évtizedekkel ezelőtt véres csata zajlott - kétszer is átkelnek egy föld alatti folyón. Kissé átázva, de szerencsésen érkeznek meg a folyosó végén található helyiségbe. Furcsa, méteres lyukak borítják a simára csiszolt kör alakú terem falait, középen pedig elszáradt liliomszirmokkal teli kőedény áll. Valószínűsíthetően valamilyen oltár szerepet tölthetett be egykoron. A nyálkás padló, valamint az egyre erősödő sziszegő hangok nem sok jóval kecsegtetnek. Nem sokkal később két óriáskígyó bukkan fel a lyukakból és ádáz küzdelem veszi kezdetét.

Blánnír igyekszik magára vonni a kígyók figyelmét, Myrina nyílzáporral kínálja meg a teremtményeket, Tegrin ökle lángcsóvaként hatol át az óriáskígyó koponyáján, mialatt Vico dobótőrei beleállnak a nyálkás testekbe. Az északi hirtelen ötlettől vezérelve meggyújtja a szirmokat, vakító fehérség tölti be a helyiséget. A kígyók gyorsan kimúlnak, a leégett szirmok között egy Amakiir feliratú medált találnak, a terem falán körbefutó freskó megfejtéséből kiderül Argan romjainak eredeti szerepe: az elf Amakiir törzs zarándokhelye lehetett egykoron. A körkép egyik részébe egy Magányos Tulipánt festettek és ahogy közelebb hajolnak megpillantják, hogy valójában egy igazi tulipán simul a falhoz, amit könnyedén leemelnek. Zsákmányuk birtokában elindulnak Cassias palotája felé, ám az éjszakában, mielőtt a palotába érnének fáklyás lovasok fogadják őket élükön a báróval. Letudják kötelezettségük rájuk eső részét, ám Myrina nem tágít, amíg nem látja nevelőanyja szabadulását, így a báró nagylelkűen megengedi, hogy együtt térjenek vissza, ám utána soha többé nem tehetik lábukat e földre és jutalmukat is csak egy északabbra fekvő nagyváros kereskedőházában vehetik át, Berzióban.