Cassias palotájából az őrök majdhogynem kiebrudalják a kalandozókat, akik kissé tanácstalanok, milyen úton is induljanak Berzio felé, miután Myrina nevelőanyját egy öszvér hátán útnak engedték Moda felé. Garrett felbukkan, segít nekik az eligazodásban, majd Myirinától venne érzékeny búcsút, ám a félelf nem viszonozza, ígéri két hét múlva újra találkozni fognak. Észak, észak-nyugatnak indulnak, hosszú lovaglás után érik el az említett útelágazást. A vilámmcsapta tölgyfa árnyékában kereskedők pihennek, így a leégett, egykori chortellai könyvtárban dolgozó öregembertől térképet és pergament vásárolnak, a kocsisoktól pedig süteményt és pálinkát, majd folytatják útjukat észak fel. Errefelé már jóval terméketlenebb a föld, tanyákat is alig látni, a ligetes erdők eltűnnek, felváltja a bokáig, térdig égő sárgás fű, s lassan felbukkannak a messzi hegytetők hófödte csúcsai. Éjközépkor érkeznek meg Balto fógadójába, ami egykoron valamiféle többszintes, kör alakú őrtotonyként szolgálhatott. A sártenger közepéből kimagasló épület körül több paripa is kipányvázva szúnyókál.

Monvicado megnyerő külseje a korcsmárosnét azonnal rabul ejti, így az északi igen gyorsan a torony pincéjében találja magát a néhány fogát már elvesztett, testes pincérnő társaságában... A többiek eközben elfogyasztják a sörrel kísért kiadós vacsorát, majd Monvicado visszaérkezik, őt pedig újabb vendégek követik. A felföldről érkezett hatalmas fickók nem véletlenül sodródtak erre, egy helyi leányzó útbaigazításának köszönhetően vetődtek ide, egy balkezes harcost keresnek, aki Moda közelében Blánnírként mutatkozott be. A harsány férfi visszhangzik a fogadóban, Myrina néhány sör után a férfi mellé telepszik, íncselkedni kezd, végül talán meggondolja magát, ám a fickó szorításából nem tud kibújni. Eközben Blánnír a felföldi mögé sétál, majd tarkójába csapja fejszéjét, azonnal a Halál Angyalának ölelésébe küldve. Monvicado a másik felföldire támad, Myrina is előveszi íját, Tegrin pedig a felföldieket útbaigazító hölgy reakciójára vár, ám amaz megrökönyödve szorongotja kupáját. Miután szót értenek a metszett torkú, chortellai bárd lánnyal, megállapodnak, hogy az életéért cserébe elkalauzolja őket Berzio felé. Későre jár, így hamar nyugovóra térnek, Tegrin a torony árnyékában húzza meg magát.

Másnap, a reggeli elfogyasztása után tovább lovagolnak. Nyugatra tekintve a Sharbamanta-hegység óriási falként terül el a messzi észak irányába, keletre a folyótorkolat és patakocskák ezreinek köszönhetően sötét zöld fűtengerré változik a táj. Végtelennek tűnő gázlón kelnek át, majd meg is fürödnek benne. A feltámadó szél gyorsan megszárítja ruháikat, a nap éppen a legmagassabbra hág az égen, amikor is ráfordulnak a Baldusra vezető csapásra.