Egy patakhoz érnek, ami szép lassan kanyonszerű hasadékba torkollik és folyásiránya az országutat követi. Estére a robajló szakadék szélén raknak tábortüzet. Blánnír és Vico fáért megy. Myrina és Eria gyümölcsökkel csillapítják éhségüket, Tegrin pedig a legnagyobb természetességgel teremt élelmet a semmiből. A visszaérkezők kissé megdöbbennek, a maradékra vetik magukat. Farkasüvöltés hallatszik a sötétben, Myrina és Vico ismét fáért indul, Blánnir pedig felkészül egy esetleges összecsapásra a fenevadakkal. Myrina egy-egy nyílvesszővel kínálja meg a messzi bokorban morgó állatokat, majd visszasietnek a táborba. Eria is tüzifáért indul, a sötétből rengeteg morgás és kaffogás hallatszódik, így látványos tüzijátékba kezd, mire vagy tucatnyi farkas nyüszítve menekülőre fogja.

Ome egy kurubával ajándékozza meg a bűbájos asszonyt. Az éjjel viszonylag nyugalomban telik, másnap reggel azon nyomban odébb állnak. A szakadék mellett haladva elérnek egy hídhoz amit Ves Venitor főnemes katonái őriznek. Ome felhívja figyelmüket, hogy Larraunban szokás vámot fizetni, ám ezek az új lovagok még így is alaposan megvámolnák a ritka hegyi gyümölcsöt. Vicónak egy sor ötlete támad, hogyan lehetne elkerülni az áru, végül Blánnír, lovagi címére hivatkozva próbál kibújni a közember terhe alól. Vitába keverednek, de megállapodnak, hogy a felföldi egy kurubát ajándékoz a Ves Venitor család részére. Vico számolgat és elégedetten folytatják útjukat.