Hosszas tervezés után körülveszik az inkvizítorok házát. Myrina kötelével sikeresen felmászik a tetőre, Blánnír Viconak segít felkapaszkodnia az árnyékszék kivezető nyílásán. Eria és Tegrin az ajtó mellett várakoznak és figyelnek. Miután mindenki elfoglalja pozícióját, Myrina illetve Vico az árnyékszékben végighallgatja a rituálét és kilesi, ahogy a faun elfogyasztja az erdei tulipán szirmait. A rituálé végeztével Myrina visszarohan a bejárathoz, Blánnír leüti az őrt és benyomakodik az előtérbe, Myrina utána, Tegrin pedig mint, aki most jött be az utcáról segítségért kiállt az eszméletét vesztett őr láttán. Eria habozik, de végül ő is utánuk megy.

Blánnír semmivel és senkivel nem törődve vágtat a faun szobája felé. Feldönt mindenkit, árnyékában Myrina szökellve tart lépést vele. Blánnír egészen Rado Varan szobájáig masírozik, ám a faun felülkerekedik és némi szerencsével menekülőre fogja, azonban Vico tökéletese tőrvetése megakasztja a faunt. A harc közben felérkező Eria, Vico és az őket követő harcosok tömege miatt kisebb káosz alakul ki a helyiségben. Eria ezen az estén életében először ont vért, s pengéje a második őr torkában is könnyedén utat talál. Vér borít mindent, Blánnír és Myrina is alaposan megsérül, az őrök tetemei között akad a faun népéhez tartozó, de akad egyszerű shadoni harcos is. Rado Varant legyűrik, halála pillanatában az Eria testén lévő tetoválások felizzanak, a lány a levegőbe emelkedik, bokájáról pedig mindeddig láthatatlan karperec roppanva kettétörik és a földre hull. Eria a padlóra zuhan, bosszúját betöltve egészen megrészegülve világosodik meg magával és múltjával kapcsolatban. Magyarázkodásra nincs sok idő, visszasietnek Enisserhez, ám előtte Mesától és lovaiktól is búcsút mondanak. Enisser egy utolsó ajándék kíséretében válik el lányától, aki megígéri, hogy vissza fog még térni, azzal zsákjába rejti a titokzatos kürtöt.

A kandalló mögött titkos folyosó indul a hegység gyomrába, a kovács elmondása alapján az út napokig tart, s végül a Sharbamanta-hegység nyugati oldalán fognak kilyukadni. A napokig tartó, félhomályban vezető úton - mely során az eget sem, csupán a barlang mennyezetét tudják kivenni - sötét barlangi nép helyőrségébe botlanak és csak egy rozoga hídnak köszönhetően menekülnek meg, a feldühödött goblinok hordájától. Napok múltán kiérnek a barlangi járatokból és egyszercsak megpillantják a kéklő eget. Bár roppant csúcsok alatt kelnek át, a  rendkívül jó állapotú ösvényeknek köszönhetően meglepő nagy távot sikerül megtenniük igen rövid idő alatt. A táj képe lassan megváltozik, az égbe törő végtelen hegyoszlopok lassacskán havas csúcsokká szelídülnek. Egy nap múltán hasadékszerű ösvényük egy - minden bizonnyal gleccserek által kialakított - tóhoz vezet. A roppant magas falú "medence" rendkívül gazdag élővilággal rendelkezik. Egy alkalmi tutajjal sikeresen átkelnek a tó túlsó oldalára, majd tábort vernek. Kifognak néhány halat végül jóllakottan, rendkívül kimerülten, de békésebb környezetben hajtják álomra fejüket.