A fogadóba érkezvén Crestius és Keyna mellett egy külhoni lovaggal ülnek asztalhoz. A fogadós néhány ezüst után ebéddel és az asztalokra épített szekérkerékbe helyezett itallal fogadja őket, valamint pihent lovait is felajánlja a scarashi bányák felkutatásához. Dasha Albanirként mutatkozik be az idegen, messzi vidékről jött és a Halál Angyalának követőit keresi. Ő is hallott mindenfélét a bányákról, szívesen csatlakozik expedíciójukhoz, sőt talált is valakit, aki ismeri az utat a hegyi városokba. Eria némi ezüstért cserébe gyorsan csatlakozik a társasághoz, sőt, még herbalista képességeit is felajánlja.

Rövid pihenő után, felkerekednek és estére el is érik a ködlepte hegylábakat. Szűk szurdokon, homályban úszó sziklák között utaznak. Veszélytelen útjuk első baljós jeleként egy ló alakja bontakozik ki a füstszerű párából. Lovasa nincsen, bordái sok helyen kilátszanak, az élet már rég elhagyta ezt a bábként mozgó szentségtelen rettenetet. Nem támad senkire, amilyen csendesen megjelent úgy úszik tovább a ködtengerben. A társaságon félelem és izgatottság lesz úrrá, amit  a közelből hallatszódó sikolyok csak felerősítenek. A bánya védelméül szolgáló helyőrség vélhetően mind egy szálig áldozatul esett valamilyen szörnyűségnek. Dübörgő hangok és sikolyok után egy hatalmas medveszerű teremtény azonnal agyönüti Dashát. A kalandozók gyorsan reagálnak és a sebtiben szekerekből összetákolt védőfalba gabalyodott szörnyre vetik magukat. Myirina és Vico sebes nyilai megsebzik a teremtményt, amaz pedig felühödvén halálos rúgást mér Crestiusra.

Miután sikerül legyűrniük a fenevadat, tovább nyomoznak. A szentélyben Vico, Rado Varannak adja ki magát, ám "Domvik" szolgája - gyűrűjének segtíségével - kiszimatolja a csalafintaságot. Blánnír véletlenül agyonüti az ellenséges alakot, Vico pedig felfedezi annak valódi énjét. Legnagyobb megdöbbenésükre álcája még halála után is fentmarad. Tegrin folyamatos, segítségért kiáltozó hangokat vél hallani, meditálásba kezd, addig a többiek befészkelik magukat a szentélybe és eltüntetik a földre írt, minden bizonnyal valamiféle rituáléhoz tartozó förtelmes jeleket. Miután Tegrin visszatér a révületből mindenki - de legfőképp Eria - döbbenten figyeli a táltos éktelen sebek borította testét és annak üres tekintetét. Lassan magához tér és biztosítja társait, a hangok immár elnémultak, béke költözött a falakba. A völgyben úszó köd szép lassan teljesen eloszlik, láthatóvá válnak a csillagok. Úgy döntenek bevárják Rado Varant, hátha reggelig megérkezik.