Miután Vico megfenyegeti az őröket, hogy mindenféle átkokat kapnak a nyakukba, amennyiben elárulják ittlétüket, elindulnak a  kijárat felé. Az őrök köpni nyelni nem mernek, mivel a föld is megremeg egy pillanatra, a mennyezetről pedig porszemcsék hullnak alá. Az Ulwina-ház katonái végeztek fürdőzésükkel, így kisebb szóváltásra kerül sor, aminek végén Blánnírt felkísérik Kaldal szobájába, a többiek pedig kisétálnak a fogadóból, ám előtte Vico még koccint egyet a helyi kecskekereskedővel. A fogadón kívül - amíg Blánnirra várnak - a városban kisebb káosz alakul ki. Óriási vihar tombol, égzengés, egy-egy ház romba dőlt, lovasok vágtatnak fel-alá, a katonák próbálják csillapítani a kedélyeket, miközben az égbolton valami megmagyarázhatatlan módon a kék holdat felváltotta a vörös hold fénye. Blánnír flörtölése végén ajándékba kapja Kaldal amulettjét. Úton a Homályrév felé továbbra is fejetlenség uralkodik, ráadásul megvadult farkas- vagy rémkutyák támadnak rájuk. Blánnír majdhogynem halálos sebét Vico Argan romjaiból elhozott forrásvize gyógyítja meg. A Homályrévbe betoppanva azonban nyoma sincs félelelemnek, Tegrint kétségek gyötrik, valamint az utcákon kialakult helyzet is aggasztja, azonban Relto roppant izgalommal jutalmazza meg a hősöket és vágja zsebre a fogadó jövőjének zálogát. Idebent semmi nem érződik a kinti kaotikus viszonyokból, sőt a fogadó személyzete hatalmas ünneplésbe kezd, aminek végén Vico és Tegrin kissé csiccsentve, de utolsónak ágyba kerül. Mielőtt álomra hajtják fejüket ablakukon kikémlelve bizonyosságot nyernek, hogy nem csupán lázálom a városban tomboló időjárás.

Másnap reggel Blánnír ,a Relto által biztosított révészhez indul. Vico a kovács édesanyjához siet átvenni elkészült ostorát, amit most már sokkal inkább lehetne fegyvernek nevezni, semmint valamiféle szerszámnak. Myrinának Relto ad ajándékba egy rúnákkal díszített gyönyörű kést. Együtt szállnak csónakba, eleveznek az impozáns katedrális mellett, távolabb megpillantják az Ulwina-ház jóval világiasabb épületét, majd kikötnek a magányos domb oldalában. Kavicsos lépcsőkön caplatnak fel az ősi romokhoz, az óriási angyalszobor lábánál pedig Blánnír imádságba kezd, de nincs egyedül: itt siratja férjét Yaraina is, akinek szerelmét állítása szerint meggyilkolták ellentétben a pletykákkal, hogy valami Ördögfajzat áldozata lett. Visszakísérik kétkerekű szekeréhez, búcsút intenek, majd váltójukkal zsebükben - a lefizetett őröknek hála - bebocsátást kapnak az Ulwina kastély területére.