3690. őszén, Ravadek főterén legalább százan gyűlnek össze. A városka lakói - kézművesek, parasztok - későbbre hagyva teendőiket tömegbe verődnek, hogy tanúi lehessenek egy boszorkánysággal vádolt nő ítélethozatalának. A sokadalomban néhányan azt pletykálják, hogy a fúria, Cassias megunt szajhája, akitől így kíván megszabadulni a helytartó. Az emelvény mellett álló őrök igyekeznek elcsendesíteni a hangoskodókat, így a csődület szép csendben várja, hogy a boszorkányt felvezessék. Nor atya nem teketóriázik, azonnal bűnbocsánatra szólítja fel a vádlottat, erre a nő sikoltozni kezd és átkokat szór a bámészkodó emberekre. Néhány pillanattal később elhallgat, miután a hóhér pallosának köszönhetően feje elválik testétől. A tömegben öten esnek össze hirtelenjében, a szétszéledő emberek kört alkotnak körülöttük. Egymásra pislognak, némelyikük elokádja magát, majd lassan bemutatkoznak egymásnak. A sámán kinézetű figura azonnal vizsgálódni kezd, de mivel a tetemet elvitték, így kénytelen a többiekhez csatlakozni és elfogadni a félelf leány segítségét, aki az ispotályba vezeti őket, miközben az egyik városőrt kisebb pánik fogja el, csuklójukon található sötét folt láttán

Az ispotályban Myrina anyja teljesen kiakad, megpróbálja visszatartani könnyeit, majd összeszedi magát és egy kenőcsöt ad leányának, mellyel a halott nő szemét kellene bekenni. A templomba Blánnir keménykedésének köszönhetően bebocsátást nyernek, majd némi "adomány" ellenében megtekinthetik a halottat. A kenőcs hatására a nő szájából sikoly tör ki: "Cassiaaaaaas!!" kiáltja, majd elhallgat. Ezután visszasietnek Semilhez, odakint közben szakadni kezd az eső, a városőr Gadrazon pedig láthatóan sokkal erősebben hat az átok. Az ispotályban Semil rájön, hogy a szentségtelen Igazlátó átok csapdájába estek: az elátkozott csupán az igazság felfedésével oldhatja fel a rontást. Ugyanakkor Semil tud egy másik gógymódot, a Magányos Erdei Tulipánt, csakhogy ez Shadon legritkább gyógynövényei közé tartozik. 

Belakmároznak a Fáradt Angyal fogadóban, lovat szereznek és estig vágtáznak az erdészházig, ahová Myrina ismeri az utat, de egyből gyanús lesz neki a renegeteg ló, az erdő ugyanis a korona fennhatósága alá tartozik, tilos bárkinek is belovagolnia oda, így feltérképezik a terepet. Az erdészt minden bizonnyal fogva tartják, így Myrina íjával megsebesíti az őrt álló fickót, majd Vico ügyetlenkedése után Blánnir mészárlásba kezd.

Betörnek az ajtón, Blánnir fejszéjét elhajítva teljesen szétroncsolja ellenfele vállát, Myrina pedig hátba szúrja  a meglepett bandavezért. A felföldi harcos combját nyílvessző találja el, mire a félelf a sarokban lévő íjászt torkon lövi, a feldühödött Blánnír pedig levágja ellenfele karját. Vico a látottak hatására elhányja magát, Myrinát is eléggé megviseli, hogy életében először ontott vért. A felföldi nem zavartatja magát, ellenfele vérével keni be kobakját, mialatt Tegrin meggyógyítja az erdészt, aki hálául megajándékozza őket egy szál magányos tulipánnal. A kalandozók, úgy döntenek ideje visszaindulniuk, ám a kési óra és szakadó eső itt marasztalja őket estére.